Még egy fejezet erejéig maradunk Avason. Az előző részben már megemlékeztünk a 2007-ben szétbarmolt 34-es járatról, amely most új és pozitívnak tetsző módon visszakerült eredeti útvonalára. Mielőtt ezt az ismét csak jónak tűnő, valójában bántóan nesze semmi, fogd meg jól-megoldást felvázoljuk, tekintsünk vissza kicsit az elmúlt öt év történéseire.
2007-ben egy több mint tíz évig jól működő, kihasznált járatot vertek szét. Amint írtuk, a 33-as, a 34-es, a 36-os és a 39-es járatokat egyszerre vezették ki Avasról. Megszüntetve ezzel az Avas II. ütem mindenféle közvetlen belvárosi kapcsolatát. Miközben a 33-as járat végállomását azonnal a belvárosba helyezték, a 34-essel kísérleteztek kicsit. Előbb a Búza térre irányították (Búza tér – Bodótető), majd a bodótetőiek kérésére ez is bekerült a belvárosba (Arany J. út – Bodótető). Igazán unikális látvány volt, ahogy az igen szűkös, állandó parkolási nehézségekkel küzdő Arany János utcában két busz (34, 38) tartós, óránként 20-25 perces kiállásainak is helyet szorítottak, miközben tőlük kétszáz méterre, velük párhuzamosan pihent a harmadik csonkajárat, a 33-as. Ilyet nem sok helyen látni Európában.
A működési zavar legnyilvánvalóbb jeleként állandósultak az Arany János utcában a 34-es és a 38-as közötti átszerelések. Így aztán nem a cégvezetők bölcsességének köszönhető, inkább az élet kényszerítette ki, hogy idővel összevonták a 34-es és a 38-as járatokat. 38-as jelzéssel (Tampere vr. – belváros – Bodótető) közlekedett az összeházasított két csonkajárat. Sajnos mivel a két busz fordulószáma nem egyezett meg, ezért az összeforgatás nem ment teljesen gördülékenyen, így megmaradt 38B jelzéssel az Arany J. utca – Bodótető viszonylat.
E kissé nehezen követhető, ritka kínos átszervezgetések egyetlen fontos tanulsága, hogy az öt évvel ezelőtti visszavágás tökéletesen értelmetlen, gazdaságtalan, utasellenes intézkedés volt. Nagy fegyvertény lehetett volna, ha az idei átszervezések során ezt egyszerűen beismerik és visszaállítják a régi rendet.
Természetesen nem ez történt. Valójában csak látszólag állították vissza a régi útvonalán a 34-est: napi kilenc (!) járatpár erejéig, csak munkanapokon. Nem történt más, mint hogy a 38-as (Tampere vr. – Bodótető) fordulószámán felüli bodótetői igényeket nem a 38B-s csonkaviszonylattal, hanem a 34-essel elégítik ki. Ami nem lenne baj, ha a 34-es túlsó végén jelentkező igényekkel bárki is törődne: az Avas II. ütem most kapott egy naponta kilencszer, a csúcsidőben félóránként biztosított – kizárólagos! – eljutási lehetőséget a városi kórházhoz, meg a belvárosba.
Ezt a semmiben lógó szerencsétlenséget persze képtelenség bármivel is hangolni (nem mintha Miskolcon szempont lenne). Így aztán már az első nap előfordult, hogy a szintén óránként csak kétszer közlekedő 22-es és a 34-es a belvárostól végig szorosan egymás nyomában járt – ez a 22-esnél az útvonal 80 százalékán, a 34-esnél az útvonal 50 százalékán jelentett együtt haladást.
Az egészen elképesztővé tett avasi közlekedésre jellemző, hogy még ilyen feltételek mellett is teljesen megtelt már az első nap legelső néhány járata is.
