Ezúttal a Miskolc Avas részét sújtó közlekedési változtatásokkal foglalkozunk. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy az országos média által sugallt képpel ellentétben a mintegy 40 ezres avasi lakótelepen túlnyomó többségben rendes, bár jórészt kétségtelenül nehezen élő emberek élnek. A lakótelep mindhárom ütemében rend és nyugalom van, ahol nem szükséges különösebb bátorság az utcára kilépni. Sőt; kevéssé ismert, de a kollégiumhoz nem jutó egyetemisták nagy része az Avason talál magának albérletet, s a száz legjobb magyar középiskola között lévő négy miskolci gimnázium közül kettő szintén itt található. Mindezt azért szögezzük le, nehogy valakiben az elhíresült balhék emléke nyomán felmerüljön, hogy helyes is a körzetet kicsit móresre tanítani.
Az Avas középső része 2007-ben elveszítette a belváros nagy részével a közvetlen, sétálás vagy átszállás nélküli kapcsolatot. Akkor vágták vissza radikálisan a belvárosig azonos útvonalon közlekedő, egymást váltó 33-as (Avas városközpont – DIGÉP) és 34-es (Avas Városközpont – Bodótető) járatokat, valamint szüntették meg a szintén a városközpontot a lakóteleppel összekötő 36-os és 39-es viszonylatokat. Ekkortól egyedül a jelentősen megnövelt járatszámban közlekedő 32-es (Avas Kilátó – Gömöri pu.) adott korlátozott lehetőséget a belváros megközelítésére. Megközelítést írunk, hisz az óránként 6-9 alkalommal közlekedő busz vonalvezetése eredetileg nem erre szolgált: a forgalmas csomópontként és átszállóhelyként működő Tapolcai elágazást elérve a Miskolcot átszelő, kicsiny lakósűrűségű főútvonalra kanyarodik, s így jut el a belváros széléig (Szinvapark), majd a Búza térig. A belváros szélére érkezik, hisz a városháza például innen kettő villamosmegállónyira van. Az akkori lépésre úgy, egy csomagban, az egy helyre irányuló négy járat egyszerre történő kiiktatásával nem volt, nem lehetett semmilyen épeszű magyarázat. Az abból fakadó utasvesztést máig nem heverte ki a város.
A helyzetet semmiképpen nem orvosolta kellő mértékben az Avason közlekedő fő járatnak, a 35-ösnek (Avas Kilátó–Centrum) az akkori szerény fejlesztése sem (viszonylag barátságos menetrend, csuklósítás). A 35-ös kiváló eljutást biztosít ugyan az Avas III. ütemének (azaz a „hegy” tetején lakóknak) és az Avas II. ütem legfelső részén élőknek, de az Avas II. ütemének egésze messze van a 35-ös megállójától: az Avas vk. megállóhelytől a rágyaloglási távolság 300, a Sályi u. megállótól 800 méter – komoly szintkülönbséggel. (És hát ugye egy-egy utasnak már azokhoz a megállókhoz is el kell jutnia, tehát nem ritkán kilométeres távolságról beszélhetünk.)
Elvárható lett volna, hogy a népes, gépkocsival legkevésbé rendelkező, ugyanakkor mégiscsak egy komolyabb dombon fekvő, tehát viszonylag nehezen megközelíthető városrész eljutása az átalgosnál kisebb mértékben romoljon, sőt bizonyos átszervezésekkel még a romló követési idők dacára is javuljon a szolgáltatás. Erre tartalék is lehetett volna a rendszerben, hiszen az öt éve visszavágott 33-as és 34-es végállomását jó érzékkel a belváros közepén jelölték ki akkoriban, s mindkét járat óránként 20-25 perces kiállással végezte a dolgát.
Ehhez képest az Avas a másik nagy kárvallottja a mostani átszervezéseknek. A 31-es viszonylatának csonkításáról már szóltunk: a busz a Tiszai pu. és az Avas vk. között fog közlekedni. Így az Avas elveszíti a közvetlen kapcsolatát az egyetemmel. Ezt a csúcsidőben az egyetemre betérő néhány 29-es járat csak igen kicsiny mértékben pótolja. Különösen, hogy az MVK az első nap volt szíves az egyik betérő 29-esre szólóbuszt vezényelni. A 31-es ráadásul jó eljutást biztosított a körzetnek a városi kórházhoz is, amitől a visszavágás miatt a Sályi u. körül lakók egyszerűen elesnek. A szintkülönbség melletti min. 500 méteres rágyaloglás betegen vagy beteg gyereket húzva-cibálva finoman szólva sem tekinthető európai alternatívának.
Egyes napszakokban drámaian csökken a 35-ösön megjelenő kapacitás is. Miskolc van annyira nagy és sokszínű település, hogy munkanapokon ne este fél hatkor álljon le az élet. Ezzel a cég és/vagy a város vezetői láthatóan nincsenek tisztában. Ennek megfelelően a 18 óra utáni járatszámot egyszerűen megfelezték – miközben hétperces követésnél is rendre megtelt a csuklós 35-ös, mostantól 15 perceket kell majd várakozni. Ugyancsak 50%-os vágást jelent a vasárnap szinte végig érvényes 20 perces követés – ami azért is felháborító, mert a 35-ös busz fordulóideje 27 perc. Azaz húszpercezésnél egy buszra, sofőrre 27 perc munka, 13 perc kiállás jut. Persze csak a mesében, meg Európában. Mert Miskolcon a 35-ös a következőképpen jár húszpercenként: 7.00, 7.19, 7.39, 8.00, 8.22, 8.42, 9.02, 9.23, 9.43, 10.03, 10.23, 10.43, 11.03, 11.20, 11.40, 12.00 stb.
Miközben tehát a cég 50%-kal csökkenti a járatsűrűséget, s ezzel nyilvánvalóan utasokat veszít, a költségek megtakarítása messze nem áll ezzel arányban.
(Omnibusz.blog) - hozzászólások az Északhírnökön is olvashatóak!
