A miskolci Szilvás 2 Társasház képviselői az alábbi - Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának írt - levelet juttatták el szerkesztőségünkhöz:

Korábban már jeleztük többször a Polgármesteri Hivatal felé, hogy a Szilvás 2 Társasházunk ellehetetlenült állapotba jutott a „Fészekrakók” miatt. Azóta a helyzet csak fokozódik.

2 év alatt az 1,5 mFt megtakarításból 1,5 mFt hiány lett, ami csődhelyzetbe juttatta Társasházunkat.

Kérjük szíves segítségét, hogy mit tehetünk. Mi már 2 év óta, ahogy látszott a lejtőn való lecsúszásunk, sok helyre írtunk  és sok helyre elmentünk (országgyűlési képviselők, városi képviselők, polgármesterek, jegyzők), de ha Isten malmára azt mondjuk, hogy lassan őröl, akkor azt kell mondjuk, hogy a felkeresett „malmok” nem működnek, azaz néhány türelemre vagy kitartásra biztató levélen vagy szón kívül egyebet nem kaptunk.

Konkrét kérdésünk:

Mi az útja annak, hogy kérjük vagy kezdeményezzük annak a jogszabálynak a megszüntetését, ami kötelezővé teszi, hogy Társasház legyünk?

   A fent nevezett jogszabály megszüntetését indokolja szerintünk:

-     emberi jogot sért, mivel olyan társaságba kényszerít, amely társaságnak saját akaratunkból tagjai nem lennénk soha

-     a társaságnak semmi joga sincs arra, hogy kit vesz fel tagjai sorába, kit zár ki abból

-     a társasági tagságból csak hátránya származik a tisztességes, kötelességüket tudó és azt betartó tagoknak, minden előny nélkül

-     a társasházi ingatlanok mindegyikében hiteles mérőkkel mérik a közüzemi szolgáltatások fogyasztását, ennek ellenére a törvényi szabályozás nem állampolgár barát, hanem – többnyire monopol helyzetben lévő – szolgáltató barát

-     ha a társasház érvényesíteni akarja jogait, akkor azért keményen fizetnie kell (pl. ingatlanok terhelése a lakó adósságával, bírósági eljárás, ügyvédi szolgáltatás, végrehajtás, behajtás kérése), ami tovább növeli az eladósodott társasház adósságállományát

-     mennyivel inkább állampolgár barát lenne, ha az előzőek költségét is az adóstól kérné a jogszabály, persze akkor az államnak is futnia kellene a pénze után, de mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb ezt is a jogai érvényesítéséért küzdő, tisztességes adófizető állampolgár nyakába raknia az államnak

-     véleményünk szerint egy jogszabálynak elsősorban az állampolgárok érdekeit kellene védeni

-     jogalkotásunk sajnálatos módon arra sem képes, hogy a kilakoltatási moratórium megalkotásánál kivételt tegyenek azokra az esetekre; a) ahol bizonyítottan csalás útján jutottak lakáshoz a fészekrakók; b) és/vagy a fészekrakó nem tesz eleget a programban vállalt kötelességének; c) vagy azokra, akiknek az ingatlanuk értékét meghaladó mértékben felhalmozódott a közüzemi, társasházi közös költség stb. tartozásuk, s emiatt következett be a lakásuk árverése (de kinek kell az olyan ingatlan amelyből nem lehet kilakoltatni az ott lakót?)

-     a fészekrakó program megalkotói – mint annyi más végig nem gondolt program esetében – sajnálatos módon nem számoltak azzal, hogy nem elég egy társasházban helyzetbe hozni a leszakadó társadalmi rétegből valakit, hanem biztosítani kellene számára azt is, hogy tudja fizetni a lakás rezsijét, a közös költséget

-     a fészekrakó program végig nem gondolt végrehajtása, sajnos oda vezetett, hagy az érintett társasházak tisztességes, törvénytisztelő lakói számára egy olyan plusz szellemi, erkölcsi, anyagi terhet hozott létre, amely ellene mond mindenféle társadalmi igazságosságnak, emberi jognak

-     ezt az érintett, tisztességes állampolgárokat sújtó, nagyon nagy társadalmi igazságtalanságot csak közös közteherviseléssel lehetne ellensúlyozni, azaz a fészekrakók által okozott, fentebb említett szellemi, erkölcsi, anyagi károkat állami költségvetésből megtéríteni, mint ahogy állami, azaz a tisztességesen adózó állampolgárok pénzéből lett megvéve a fészekrakók számára a lakás

-     a tisztességes, adófizető polgár számára elfogadhatatlan az az életvitel, amelyet a fészekrakók élnek, nagy próbatétel számunkra az, hogy egy házban kell élnünk olyanokkal, akik számára természetes, hogy belepiszkolnak a fészkükbe

-     azt tapasztaljuk, hogy a törvények betartatása nem szükségszerűen kötelező minden állampolgár számára, illetve a törvényszegők regulázása az igazságszolgáltatás részéről gyakorlatilag működésképtelen

-     bizonyos társadalmi rétegek csak állampolgári jogaikat hajlandók elfogadni, állampolgári kötelességüket nem, s erre törvényes úton sem/vagy nagyon nehezen és körülményesen lehet őket rákényszeríteni

-     a megélhetési bűnözés elfogadhatatlan számunkra, ugyanis az melegágya a nagyobb mértékű bűnözés elharapózásának, minden bizonyított lopást – még ha az egy csoki is a boltban – büntetni kellene az eltulajdonított dolog értékének a kétszeresével, s ha nem tudja a tolvaj megfizetni, akkor közmunkára lehetne ítélni, s a kiskorúság sem lehetne felmentés tárgya, a kiskorú szüleit kellene az ítélettel sújtani

-     a jogalkotásunknak a tisztességes embert kellene védenie végre, s nem a jogszabály sértőket, azaz ki kellene mondani végre egy törvény által, hogy aki bizonyítottan megsért egy jogszabályt, az méltatlanná válik arra, hogy egy másik jogszabály megvédje, értjük ez alatt, hogyha valakit tetten érnek egy lopáson, rabláson vagy más jogsértésen, akkor az a személy megfogható, mozgásában, menekülési kísérletében korlátozható, s az igazságszolgáltatás számára átadható legyen a sértett személy(ek), gazdálkodók, vállalkozók, boltok, áruházak dolgozói által

Virág László (Szilvás 2 Társasház SZB elnök), Tolvaj Bertalanné (Szilvás 2 Társasház egyik tagja )

(boon.hu)

Kapcsolódó:
Teljesen csődbe vitték Avast a cigányok