Vajon ilyen esetben mit tehet a lakó, aki éveken át nyugalomban tudott élni.. A Népszabadság lényegretörő cikke.
A cikk változtatás nélküli átvétele kép nélkül.

"Szomszéd az Avasról

Hétfő reggel Éva asszony a miskolci Avas lakótelepről, a Szilvás utca kettes szám hatodik emeletéről egy terjedelmes levélben följelentést tett a felső szomszédja ellen. Levelét, melyet tanúként a szomszéd is aláírt, a társasház közös képviseletét ellátó miskolci ingatlankezelő irodába vitte be, ahol egy bajuszos férfi azzal vette át, hogy köszöni, de aligha tehet bármit is. Forduljon az önkormányzathoz, tanácsolta, mire az asszony legyintett: ott már járt.

Éva asszony problémája másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor a fölötte lévő hetedik emeleti lakásba beköltözött egy család, Bőcsről. "Hogy mondjam csak, hogy ne legyen baj belőle, hát kisebbségiek, így, Pásztor Albert után szabadon". Az új szomszédra gyorsan felfigyeltek a szomszédok. A hatodikon is. A nyolcadikon is.

- Ültünk az ebédlőasztalnál, egyszerre csak a fiam azt mondja, nézd már, az a gyerek a hetediken kint az erkélyen pisil - meséli. - A férjem azonnal fölment, becsöngetett, de csak a fiú volt otthon. Megkérdezte, miért az erkélyen végezte el a dolgát, azt felelte, azért, mert kellett.

A hetedik emeleti lakókat újabb család követte, a tizedikre Felsőzsolcáról költözött be egy kukázó életmódot folytató népes família. Munkája egyiküknek sem volt, naphosszat a szemetes edényeket túrták. Amit találtak, fölvitték a lakásba. A Szilvás utca 2.-ben a közös költséget nemrég ezer forinttal megemelték, hogy legyen tartalék, ha meghibásodik a lift, vagy festeni kell a folyosót. A tartalékot elvitték az új lakókkal érkező kiadások. A lépcsőházban megjelentek a csótányok.

- Néhány napja a levélszekrény előtt a lányom nagyot sikított, ott mászott ki a ládából egy hatalmas csótány. Nejlonharisnyával befedtük a szellőző csövét, nehogy bejöjjenek a lakásba is. Tegnapelőtt a tűzhely mögött láttam egyet, azóta csótánycsapdákkal raktuk tele a lakást. Huszonhat éve élek itt, de erre álmomban sem gondoltam volna.

Éva asszony tavaly nyáron elment Szűcs Erika fogadóórájára. A jelenlegi szociális miniszter Miskolc egyik országgyűlési képviselőjeként, valamint az Avas lakótelep önkormányzati képviselőjeként is illetékesnek tűnt. Azt mondta, magántulajdonú lakásokról van szó, az önkormányzat nem sokat tehet, de majd utánanéznek.

A felsőzsolcai kukáscsalád néhány hónap után továbbköltözött, hat számjegyű tartozást hátrahagyva a tulajdonosi közösségnek. Ezután népes roma családok költöztek több kilencedik és tizedik emeleti lakásba.

- Miből veszik meg a lakásokat - kérdezi Éva asszony -, mikor látom őket nap mint nap a buszmegállóban kéregetni? Az egyik gyerek a szomszédból ott rángatta a kabátom ujját, hogy adjak pár forintot neki. Nem adtam.

A fölülről lehallatszó hangzavar, az egyik agresszív lakó ordítozása, az éjszakai nyugalom hiánya felőrölte Éva aszszony türelmét. Feljelentő levelet írt az új szomszéd ellen. Egy példányát hozzájuk is bedobta, hogy tudják, elege lett."

Népszabadság Online, 2008.február 3.

Megjegyzés: Vannak olyan roma családok, akik 20 éve élnek itt, mindenféle panasz nélkül. Nem hangoskodnak, köszönünk egymásnak illedelmesen, kezet is fogunk. Úgy is fogalmazhatnék: észre se lehet őket venni. Azok az új családok, akikről a cikk szól, sosem éltek társas házban, ismeretlen számukra az efféle lakótelepek írott és íratlan szabályai.