Előző sétám alkalmával a Petneházi bérházakig, s a vele szemben lévő Avas-délnek nevezett három ütemben felépült lakótelep betondzsungeléig jutottam el. Ezen a lakótelepen egy Eger nagyságrendű városrész található kb. 40 - 45.000 lakossal. Ez a városnegyed, a városunk sokak által méltán kritizált és a Vörösmarty városrész után a második, szintén helyrehozhatatlan melléfogása lett. Ennek a lakótelepnek a helyén a nagyon régi időktől, de az én életemhez viszonyítva a visszaemlékezéseim alapján, az 50-es és a 60-as évek végéig az Avas szőlődombja volt található. Vagyis kisebb lakóépületek, borházak és nagy területen szőlőművelés folyt. A Csabai kapu méltó folytatása volt Tapolca irányában, mert illett a város zöldövezeti negyedéhez. A domb vonulata mellett haladt a régi közlekedési út, amely Tapolcára vezetett. Ez a régi út még mindég megvan (nem vagyok ebben biztos, talán kerékpárútnak használják?), de az új főközlekedési út már más rajzolattal lett kijelölve a lakónegyed felépítése után.
Az első ütem építését a 60-as évek végén, 70-es évek elején kezdték meg, majd következett a második ütem építése a 70-es évek közepén. A cég ahol dolgoztam saját beruházásként a 2-es ütemben, szintén több épületet kivitelezett ezen a területen. Az egyik kollégám volt ezeknek a létesítményeknek az építésvezetője, s mint akkoriban fiatal építész én is többször ki lettem irányítva a helyszínre, hogy segítsek neki a számlázások, költségvetések, és a kisebb menet közben előforduló tervmódosításokban, s ezáltal én is több tapasztalatot szerezzek. Ezáltal bőven volt lehetőségem betekinteni az itt folytatott nagymérvű építkezés folyamataiba. Sorra nőttek ki a földből a panelházak sokaságai.
Mint egy hatalmas építkezés ez igen vonzó volt a számomra, mert csak egyszer adódhat az ember életében egy ilyen nagy területű városnegyed felépítése, abban egy icipicit részt is venni, vagy csak a szemlélőjének lenni. Ami már akkor is elgondolkoztatott az az volt, hogy egyáltalán eléri e, ez a nagy beruházás az óriási költségvonzatával együtt a végcélját? Mert maga az Avas egy elég laza talajszerkezetű domb, ezért csak nagy tömegű támfalakkal lehetett kivédeni, magát a talajcsúszás veszélyét. Ezenkívül a többi szükséges műtárgyak kiépítése, a csapadékvíz elvezetése és stb. De azóta már halljuk többször is, hogy sajnos ez időnként mégis bekövetkezik. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy az épületek alapozásait is sokkal erősebb és mélyebb kivitelben kellett megoldani, sokkal több anyagráfordítással, mintha más, simább területen épültek volna. Végeredmény tehát? mondhatjuk azt, hogy "talán többe került a leves, mint a hús".
Amikor elkezdték ezt az "új várost" felépíteni valóban nagy szükség volt rá, hisz mint egy korábbi írásomban ezt már leírtam a régi Miskolc minimum 45-50 %-át eltüntették a föld felszínéről, az új városrendezés kialakítása után. S Miskolc tekintetében nem túl sok lehetőség volt új területeket kiaknázni erre a célra. Talán esetleg a város külső kerületeiben. De az igazi problémát a jelenben már sokkal inkább ennek a városrésznek a totális leépülése és nagyfokú bűnözési hulláma okozza. Valaha jobb és emberségesebb céllal hozták létre, ami mára már végképp megszűnt. Akik itt élnek azok valóban elmondhatják magukról, hogy olyan mintha Chicagoban élnének, mert ez az amerikai metropolis az egyik legjellemzőbb a bűnözés tekintetében. És most fogok "darázsfészekbe nyúlni", de nem tehetek mást, mert ez is a városunk történetéhez tartozik. Óriási nagy hiba volt ide betelepíteni a magyarok közé a cigány lakosságot. Két kultúra ütközése, már ha az övékét kultúrának lehet egyáltalán nevezni.
Soha nem fognak tudni megbékélni egymással. Róluk azt is tudni kell, hogy a valóságban ők is csak egymás között érzik jól magukat. Ki kell jelenteni azt is, hogy több bennük az egymás iránti összetartozás igénye és az összefogás, amit viszont sajnos magunkról nem minden esetben mondhatunk el. Az lett volna az igazi, ha nekik egy külön szociális lakótelepet hoztak volna létre a város külső kerületeiben, ahol úgy élnek ahogy ezt megszokták. Ha koszban, hát koszban, és ott még disznót is nyugodtan vághatnának, nem pedig a 10 emeletes bérház folyosóin. Na de ezt nevezik diszkriminációnak, s erről nem is volna szabad beszélni. Ez egy kínos és megoldhatatlan probléma, de nem csak mi magyarok döntünk ebben a kérdésben, hanem az EU is ezt, és így, írja elő. Végtelenül sajnálom azokat a magyarokat akik itt élnek. "Róka fogta csuka". Hogy őket megtanítani a civilizációra, tanulásra, munkára?, ez lehetetlen!! Ezért nem lett volna szabad "összefésülni" e két fajt egy kalap alá, mert egyik sem érzi jól magát a másik közelségében és a gyűlölet csak gyűlöletet fakaszt.
S hogy mit lehetne ezek után csinálni?- ez a nagy megválaszolatlan kérdés!! Ebbe már beleavatkozni fél mindenki. Mindezek a nagy problémák főleg a 2-es ütemre jellemzőek, de nyilvánvaló, hogy a 3-as ütemre is hasonló a válasz. Természetesen a város más területein is sok a hasonló szituáció, de nem ilyen nagymértékben. Azt gondolom, hogy az eddigi sétáim legszomorúbb és legsötétebb fejezete ez volt. A következő sétám helyszíne az Egyetemváros és Tapolca lesz.
Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem.
(eszakhirnok.hu)
