A Kisavast lehet szeretni, és lehet siránkozni lepukkant volta felett, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A Kisavasnak ezer arca van. Másnak látjuk napfényben, amikor túl éles minden és a fény nem hagyja becsapni a szemet, másnak alkonyatkor, amikor minden megszelídülni látszik ott, mielőtt még eljön a sötétség, hogy ijesztőnek tűnjenek fel a macskaköves, szűk utcácskák.
A Kisavas egyszerre szépségesen felújított és lepukkant homokkőbe vájt borospincék sora; egyszerre ódon hangulatú szűk és kacskaringós utcák ahol minden mesélni látszik, s ahol egy öreg koszos kutya néz nagy szemekkel a sarkon; egyszerre a bűnözés helyszíne, ahol már rég nincs értékekért feltörik a pincéket; s egyszerre az enyészet, ahol lemállott zsalun lóg az ajtó. És egyszerre milliónyi hangulat... Van mit szeretni és van mit szánni.
(boon.hu)
