Juhári Andrea: Cigánykártya

 2010.04.22. 17:48

Juhári Andrea (a minap.hu egykori munkatársa) egy hosszabb cikkét jelentette meg ma a Demokrata "Cigánykártya" címmel, amelyet a Kuruc.info is átvett, kicsit átláthatóbban tálalva.

Az MSZP és a Jobbik is a cigánykérdéssel kampányol Miskolcon. Magánhadseregekkel kívánnak rendet tenni. Az egyik csendőrséget kínál, a másik seriffet ígér. A régen várt tavasszal a kilakoltatások korszaka is elkezdődött az egyre lejjebb zuhanó városban, ahol a létbizonytalansággal küzdő emberek már nem tudnak mibe kapaszkodni.

Az ország legjobb lakótelepe lehetne a miskolci Avas, ahol közel negyvenezer ember él. Tiszta a levegő, a lakásokból pazar kilátás nyílik a hegyekre, a belvároshoz és Miskolctapolcához közel fekvő panelrengetegtől néhány perc séta az egyetem. Szenzációs régészeti leletekre is bukkantak itt, de nem ezért szerepel a városrész a hírekben.

Az „Avas kizárva” típusú mondatok rendszeresen megjelennek az apróhirdetésekben, a gettósodó lakótelepen a lakások áron alul sem kelnek el. A hetvenes–nyolcvanas években munkások, mérnökök, gyárakban dolgozó romák özönlöttek az új lakótelepre, kollégák éltek egymás mellett. Azóta bezártak a gyárak, leállt az ipar, sok élet tönkrement, szétmentek a családok, utcára kerültek, lecsúsztak az emberek.

A rendszerváltozás után kicserélődött a lakosság, sokan már azt sem tudják, hogy hívják a szomszédjukat. A fiatalok elvándorolnak, a fővárosban és külföldön próbálnak szerencsét. Az itt élők megélhetési gondokkal küzdenek, a létbizonytalanság és munkanélküliség mellett a cigánykérdés csak hab a tortán, de ezt a habot jól felverték; a Jobbik és az MSZP is kampányt épített rá, pedig az MSZP ingyenes rendezvényeivel itt csak a legszegényebbeket célozza meg. Az Avason minden ősszel Lagzi Lajcsi énekel.

Az Avason mindig éltek romák, segédmunkásként dolgoztak, a módosabbak zenéltek, kereskedtek, és régen is laktak itt bűnöző famíliák. Etnikai villongások, utcai balhék, bandaháborúk évtizedekkel ezelőtt is voltak.

– Itt nőttem fel, végigverekedtem a gyerekkorom. Az Áfonyás utcán megvámolták az idősebb oláh cigányok az iskolából hazatartó kicsiket. Parasztoknak hívtak minket. Sokféle cigány élt itt, a legjobb barátom is roma volt. Az egyik banda kirabolta a magyarokat, a másik mellénk állt. A rendőrség meg sem moccant, mikor tízen támadtak ránk, pedig az őrs néhány méterre volt. Idealizálják a múlt rendszert, lehet hogy a falvakban nyugalom volt, de itt nem volt rend sohasem. Aki ide született, megtanult verekedni – sorolja a Szentgyörgy utcán élő László, amikor a közbiztonságról kérdezem.

– Bizony – vágja rá a buszmegállóban várakozó középkorú nő. – Nyolc hónapos terhes voltam nyolcvanötben, mikor a szomszédunkban élő Buri család rátámadt a férjemre. Lefogták, öten-hatan ütötték, az asszonyok is beszálltak sodrófával. Hiába hívtam rendőrt, nem segített senki. Félelemben éltünk, csak akkor nem írták meg az újságok – panaszolja.

Van, akiben kellemes emlékeket ébreszt a múlt rendszer. Radványi Béla szerint korábban biztonságban éltek az emberek.

– Vérszemet kaptak a trógerek. Régen a rendőr odasózott, ma a jogaikat sorolják a lopáson ért csirkefogók.

Fészket raktak

2008-ban szervezett betelepítések során alulszocializált családok tömege jutott lakáshoz Miskolcon. A szóbeszéd szerint az ügy szálai magasra vezetnek. Az önkormányzat tagadta, hogy cigányokat telepített a városba, majd kiderült, hogy ügyvédek, banki ügyintézők állnak a háttérben.

Hátrányos helyzetű családok előtt villantották fel a jobb élet reményét. A Fészekrakó programot kihasználva találtak gazdára lakások Miskolc több pontján. A romatelepekről érkezők állami garanciával biztosított hitelhez jutottak, önerőt gyermekeik után járó szociálpolitikai kedvezményből merítettek. A „segítők” az adminisztrációs költségeket megelőlegezték a nincstelen vevőknek. Az adásvételi szerződésben az ingatlanpiaci értékénél nagyobb vételár szerepelt, a haszon közvetítők, ügyintézők, ügyvédek zsebében landolt. Ügyletenként 1-2 millió forintot osztottak szét.

Dr. Gaskó Bertalantól, a megyei rendőrkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, több mint háromszáz lakás esetében folyik a vizsgálat, több tucat eladót, vevőt hallgattak ki gyanúsítottként. Több fészekrakó érdeklődésünkre megnevezte ügyvédjét; szerintük számtalan ügyvéd benne volt a kétes ügyletekben, de csak egyetlen ügyvéd gyanúsítottja van a miskolci fészekrakó botránynak.

Ahhoz, hogy a bűncselekménnyel érintett körben milyen szóbeszéd járja, az ügyészségnek semmi köze nincs – nyilatkozta a megyei napilapnak dr. Martossy György, a megyei főügyészség szóvivője.

Káli Sándor polgármester pedig kijelentette, aki nem fizet, és nem tud viselkedni, annak mennie kell.

Miskolc egyik legveszélyesebb pontja egyébként nem az Avas, hanem a belváros szívében található Király utca 1–3–5. szám. Ezek az ingatlanok önkormányzati tulajdonban vannak, nem fészekrakók élnek itt. A lakók pályázat útján jutottak ide. A frissen felújított házak állapota minősíthetetlen. A munkából élő fiatalok jelentős része nem kap itt lakást, hiába pályáznak, a pályázatokat a halmozottan hátrányos helyzetű családok nyerik el, akik jelentős közüzemi tartozást halmoznak fel.

A MIK (Miskolci Ingatlankezelő), a házakért felelős önkormányzati cég arra a kérdésünkre nem kívánt reagálni, hogy a Király utca 1–3–5. alatt élő, nem fizető, antiszociális, bűnöző életmódot folytató családokkal szemben kíván-e intézkedni.

Oda a szocpol

A polgármester március végén városőrökkel, polgárőrökkel felkeresett egy avasi fészekrakó családot, akik megrémültek, nem akarták beengedni őt és kíséretét, de az egyik városőr lábával megakadályozta, hogy a lakók becsapják az ajtót. A polgármester kamerák kereszttűzében oktatta ki a családot, akik azzal fenyegették meg a város első emberét, hogy rendőrt hívnak, ha nem hagyja őket békén. Egyre több fészekrakó veszi kézbe a felszólítást, miszerint csomagolni kell. Arról nincs kimutatás, hogy a kilakoltatás előtt álló tulajdonosok között mennyi az antiszociális család.

Máriáék várják a legrosszabbat, a kilakoltatást. Remegve bontják ki a hivatalos leveleket, kikukucskálnak, mikor szól a csengő, lapítva várják a kilakoltatót. Korábban a bábonyibérci cigánytelepen éltek, de kaptak a csábító lehetőségen.

– Felkeresett egy segítőkész férfi, mindent intézett, az OTP-től kaptunk hitelt, ügyvédünk a földhivatalban dolgozik. Örömmel költöztem ide, négy gyerekre vettem fel a szocpolt. Nem hamisítottunk jövedelemigazolást, a férjem dolgozott. Ősszel kirúgták, néhány hónapig nem fizettük a részletet, a bank felmondta a szerződést, most egyben kérik a hatmilliót. A fűtés díjával is tartozunk. Nem tudtam, hogy ilyen drága itt az élet. Oda a szocpol, hiába fizettem másfél évig a banknak havi negyvenötezer forintot, sose lesz lakásunk. Már tudnánk fizetni a részletet, az emberem kőművesként dolgozik. Gyerekekkel albérletet sem találunk, cigányként még nehezebb – panaszolja az asszony, akit rendes cigányként emleget szomszédja.

– A kislányuk szorgalmas, a lányom osztálytársa. Rendes emberek, nem olyanok, akikről az újságok írnak – állítja Pataki Béláné a Szentgyörgy utcán, amikor fészekrakó szomszédjáról kérdezem.

Pelenkák az égből

Az avasi cigánykérdéssel három éve foglalkozik a sajtó. Nyomortelepekről érkeztek ide olyan emberek, akik felborították a városrész életét, behozták a cigánytelepek kultúráját. A bevándorlási hullámok a belvárost és Diósgyőrt is elérték. Dr. Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya többször jelezte, olyan emberek is jöttek frekventált helyekre, akiknek nincs igényük a városi létre. A rendőri vezető az együttélés nehézségeire többször rámutatott. A kapitány nyilatkozatára, miszerint Miskolcon a köztéri rablásokat cigányok követik el, egy ország kapta fel fejét. Ellátogatott ide Horváth Aladár is, aki leszögezte: az Avas a béke szigete. Az itt élőket mégis az őrület határára sodorta néhány új lakó abszurd életvitele.

– A házba tíz család érkezett. Bömböl a zene, megugrott az áramszámlánk, hemzsegnek a csótányok. Hirdetem a lakást, de nem kell senkinek – sorolja Judit, aki a Szilvás utca 2. szám alatt él.

A pokoli toronyként emlegetett Felsőruzsin 4. szám alatt még lehangolóbb a helyzet.

Kibontották a radiátort, elhordták a fémet, leverték a kaputelefont, felszedték a lépcső burkolatát, összefirkálták a falakat. Szemét, bűz, mocsok fogad. Nagy levegőt veszünk, befogjuk az orrunkat a liftbe lépés előtt.

– Néhány lakásban húszan is élnek. Segélyosztáskor lakodalmas rocktól zeng a ház. Plazmatévéjük, hifijük van, a szolgáltató kikapcsolta náluk az áramot, de rácsatlakoznak a folyosón található vezetékre. Isznak, egymásnak esnek, kést rántanak. A múltkor a kilencediken tört ki a csetepaté, de a földszintig verték egymást a megvadult emberek, a gyerekek rémülten lesték dulakodó szüleiket, a rendőrség vetett véget a cirkusznak. Be sem férnek lakásukba a rokonok. Múlt éjjel a folyóson heverészett, horkolt a hatalmas vendégsereg. A szemetet az ablakon vágják ki, a napokban pelenka landolt az egyik járókelő fején… Pelenkák, ételmaradékok potyognak az égből mifelénk. A pincékben patkányok tanyáznak. Nem csak cigányokkal van baj, vannak köztük is tisztességesek, azok is szenvednek az ilyen családoktól – mondja Imre, aki a Felsőruzsin 4. szám alatti bérházban vezet minket végig.

– A városőrök nem tesznek semmit. A rendőrök legalább kijönnek, rendet tesznek, de másnap újra indul minden. Hiába írunk a polgármesternek – csattan ki az elégedetlenség a lakóból.

Seriff és alkotmány

A kampány a közbiztonság hiányára épült. A Jobbik csendőrséget ígért, az MSZP egymás után bízta meg az alternatív őrségeket, a Fidesz „magánhadseregek” helyett a rendőrséget erősítené, és a létbizonytalanságot is száműzné Miskolcról.

A szocialista városvezetés a feszültségekre, a bűnözésre közbiztonsági pontokkal, együttélési kódexszel reagált és seriffet ígért, de a kis létszámú rendőrség vállára nehezedő terheket alig csökkentik az alternatív módszerek. Az Együttélési kódex ötletét, a városalkotmányt, melyben rögzítik az együttélés szabályait, márciusban fogadta el a közgyűlés.

– Nem lehet büntetlenül „belecsinálni” a liftbe, kempingezni az utcán. A tömegközlekedési eszközökön véget vetünk a randalírozásnak, ha kell, biztonsági szolgálatokat telepítünk a veszélyes vonalakra – mondta Káli Sándor polgármester, mikor a kódex lényegéről beszélt. A városvezetés létre akarja hozni a Miskolci Rendvédelmi Központot, amelynek élén a seriff állna.

Dr. Szinay Attila, a városi Fidesz-frakció vezetője kampányfogásnak tartja a közbiztonsági pontok felállítását. Mint mondja, a konténereken látszik, nem szántak az egységeknek hosszú életet.

– Évente százhúszmillió forintba kerül a városőrség, s az összeg nem helyi vállalkozóknál landol. Ráadásul olyan emberek miatt alkotnak kódexet, akik nem szoktak olvasni, és a büntetéseket sem könnyű rajtuk behajtani. A rendőrséget nem lehet helyettesíteni ilyen módszerekkel – érvelt a politikus.

Az avasi rendőrőrs szerint a városőrség megelőző szervezet, intézkedni csak a rendőrnek van joga.

– A kódex nem mérvadó, ha nem változik a szabálysértési törvény. Hallottunk a seriffről, nem tudjuk, milyen hatásköre lesz. Az önkormányzatnak sok új kezdeményezése van, de mi ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint eddig, mert a jogszabályi háttér alig változik. Tekintélye a rendőrnek sincs, nemhogy a városőrnek, ezt nekünk kell visszaszereznünk, de a jogalkotók is segíthetnének. Több mint hetvenezer ember biztonságáért felelünk, de hiányzik hét-nyolc utcai rendőr, és néhány autó is jól jönne. Leggyakrabban csendháborítások miatt intézkedünk, a mulatozók gyakran agresszíven reagálnak. Csökken a bűncselekmények száma, ebben szerepe lehet a városőrségnek, de annak is, hogy lement a vas ára. Csenyétéről, a környező falvakból járnak be guberálni a nincstelenek. A lakosságot zavarja a konténerekből kihányt szemét és az italboltok körül kialakult állapotok. Történnek komolyabb bűncselekmények is, de nem olyan veszélyes az Avas, mint amilyen rémisztő a híre. A belvárosban, a Király utcán jóval több a rablás, mint az Avason – sorolja Bodnár Roland rendőr százados.

– Itt a gondok nagy része az integráció hiányából fakad, ezek nem sorolhatók bűnügyi kategóriákba – teszi hozzá az őrsparancsnok helyettes.

Beköszöntött a jó idő, a padokat megszállták a népes családok, hangoskodnak, szétköpködik a napraforgó héját. A fiatalok bandákba verődnek, kóstolgatják a járókelőket. A beilleszkedett cigánycsaládoknak azonban elegük van a fotósokból.

– Mindent a cigányokra fognak, harminc éve élünk itt, sose voltunk büntetve, kijövünk mindenkivel, kérdezze meg a házunkban élő magyarokat! Minket is zavar a szutykos népség, nem vagyunk egyformák. Olyan cikket írjon, hogy munkát kapjunk, mert ez a huszonnyolcezer forintos segély nem elég semmire. Húsz évem van ledolgozva, de most nem kellek sehova – sorolja Béres József az egyik Szilvás utcai ház előtt.

Munkahelyek kellenek

Dr. Nagy Kálmán országgyűlési képviselő bejárta az Avas hírhedt pontjait. Maga gyűjtötte ajánlószelvényeit a kettes ütemben. A fideszes politikus egyedül kelt útra, és nem esett semmi baja.

– Sokat beszéltem sokféle emberrel, az Avas társadalmilag heterogén. Jártam olyan lakásban, ahol a konyhát meg sem lehetett különböztetni a nappalitól, és láttam gyönyörű otthonokat is. Egy-két antiszociális család képes tönkretenni egy egész lépcsőházat, de a kapkodás, a magánhadseregek létrehozása nem megoldás semmire. Az itteni rendőrök szűkös anyagi körülmények között, létszámhiánnyal küszködve felelnek a hatalmas körzetért, őket kellene anyagilag és jogilag is megerősíteni – vallja a politikus.

A cigánykérdés, a társadalmi feszültségek túlmutatnak az Avas határain. A város olyan mértékben zuhan lefelé, hogy már nincs hova kitelepíteni a lecsúszott embereket.

– Alig tudnék olyan városrészt említeni, ahol ezek a problémák ne lennének jelen. Rehabilitálni kell az embereket, akiket a hitüktől, a jövőképüktől is megfosztott a balliberális kormányzás. A közbiztonság megszilárdítása fontos része programunknak, de ez csak tűzoltás, munkát, piacképes képzéseket fogunk kínálni az itt élőknek, ha kormányt alakíthatunk. A Középszer utcai tragédia, amelyben három ember veszítette életét, rámutatott, nem mindegy, hogy történik a panelfelújítás. A Fidesz–KDNP nem csak a csomagolását akarja megújítani a házaknak, az öregedő belső szerkezetre is figyelni kell. A szellőzőrendszerek az egészségre károsak és tűzveszélyesek – állítja dr. Nagy Kálmán és hozzáteszi, szeretné, ha az Avas a kilátástalanság szigete helyett a fiataloknak jelentene ugródeszkát, akik idővel kertes házba költözhetnének, ha okosan takarékoskodnak, de ehhez munkahelyek kellenek.

A választás előtti napokban egymást érik a razziák. Rajtaütésszerűen jelennek meg a rendőrök és a különböző őrségek az avasi utcákon és kocsmákban, ahol az emberek sportszerűen isznak. Előkapták a pártok a cigánykártyát, a jövőben lehet, hogy megerősítik a helyi rendőrséget, de az is lehet, hogy a magánhadseregek masíroznak majd a lakótelepek utcáin. Minden párt rendet ígér, de mindenki másként képzeli a jövőt. Az Avason a diplomások és az iskolázatlan romák nagy része munka nélkül tengeti az életét. Az innen származó volt szociális miniszter, Szűcs Erika indította el az Út a munkába nevű programot. Az az út azonban rossz felé vezetett; lefelé, egyre lejjebb, a nyomor bugyraiba vitte az embereket. Tisztességes, emberi megélhetést adó munkához nem ért el sohasem.

(demokrata.hu)

Címkék: kampány demokrata rendőrség kuruc.info szomszédok közbiztonság fészekrakó varosorseg minap

A bejegyzés trackback címe:

https://avas.blog.hu/api/trackback/id/tr21943102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miről van itt nagybasz0 2010.04.23. 23:35:08

Nyolc év alatt meg sem próbáltatok rendet rakni...
Nincs egy kicsit ehhez már késő?

sdali 2010.05.06. 13:23:20

nagyon sokat kellene beszélgetni azokról a dolgokról, hogy hogyan is lehetne kimászni a slamasztikából.
biztos, hogy csak a pártok tehetnek valamit a helyzet ellen?