Nem tudjuk, de szerintem ők maguk se tudják, hányan laknak abban a házban – mondta Ildikó, amikor az avasi pincesoron annak néztünk utána, tényleg tömegesen települnek-e be a borházakba olyan családok, akik vagy az avasi lakótelepről szorultak ki vagy a környező településekről költöztek be Miskolcra.
Ezzel kapcsolatban a vészharangot néhány nappal ezelőtt az Avasi Borút Egyesület kongatta meg, Cseh László önkormányzati képviselő pedig sajtótájékoztatón mondta el, az együttélés elemi szabályaira is fittyet hányó családok – vélhetően – illegálisan feltörnek egy-
Ildikó édesanyja ide, a történelmi Avasra jött férjhez ötvenkét évvel ezelőtt, ő maga is itt nőtt fel ezeken az utcákon, de – mint mondta – a maihoz hasonló állapotokkal soha nem találkozott. Évekig innen távol élt, de most kénytelen volt visszaköltözni szülőházába, mert félti édesanyját, akivel szemben a környező utcákban lakó temérdek gyerek és szüleik nem hogy a minimálisan elvárható udvariasságot nem tanúsítják, de már az is előfordult, hogy fellökték. Ildikó egyedül el sem meri engedni a boltba idős, törékeny édesanyját, mert attól tart, hogy kirabolják, bántalmazzák. Eddig – szerencsére – csak verbális inzultus érte őket a néhány házzal távolabb lakó „szomszédok” részéről – de az szinte naponta.
– Két napja elég nagy a csend – summázta tapasztalatait Ildikó. – Rendőröket, városőröket is láttunk ide feljönni az utóbbi időben, így most nem nagyon mozognak.
Két, egykor fehér homlokzatú ház áll a kanyarban egymás mellett, előtte két férfi és egy nő pihente ki éppen az üldözés fáradalmait; amikor percekkel korábban meglátták a motoros postást, emelkedőn felfelé kergették egy darabig, hátha hozott valamit. Csak felületesen álltak szóba munkatársunkkal – két „Mátyás” nyitotta volna meg a szájukat, mert hát valamiből enni kell adni a gyerekeknek... Úgy ítéltük meg, ha hajzselére telik, a kenyérgondok sem lehetnek annyira nyomasztóak, így nem szálltunk be a családi költségvetésbe. Kiderült, a két férfi a házbelieknek rokona, maguk is laktak itt egy „rövid” ideig. A kiabálásukra számos légy társaságában előjött a házból egy idősebb férfi, Putyi bácsi, de ő is kerülte a nyilvánosságot. Sietett vissza a házba, mert éppen akkor tette oda az ételt, félt, hogy leég, mielőtt azonban újabb légyrajt engedett volna a szabadba, azt mondta: ő megvette ezt a házat, már öt éve él ott a családjával.
Cseh László szerint többek között éppen ezt kell ellenőriznie a közterület-
(boon.hu)