A bűnös negyed című, fényképekkel illusztrált Hírszerzős cikk az Avas hangulatáról, stílusáról. A galléria linkje ITT.

"A miskolci városi tanács 20 éve döntött úgy, hogy mégsem építik meg a város szélén a cigány gettót. A történelmi esemény emlékére az Avas lakótelepre kirándultunk, ahol a miskolciak félelme szerint képződik egy újabb gettó.

1989. március 2-án a miskolci városi tanács úgy döntött, mégsem építi meg a város szélén azt a "csökkentett komfortfokozatú lakótelepet", ahová a lerobbant belvárosban élő cigány családokat akarták kiköltöztetni. Két ütemben háromszáz földszintes, 30 négyzetméteres, fürdőszoba, vécé és folyóvíz nélküli lakást kívántak felhúzni jórészt a Sajó árterében.

A tervről a Horváth Aladár által megszervezett Gettóellenes Bizottság és a Raul Wallenberg Egyesület 1989 februárjában tényfeltáró jelentést készített, ezt követően pedig az MSZMP miskolci pártbizottsága azt tanácsolta a helyi tanácstagoknak, hogy szavazzanak az egy hónappal korábban elfogadott elképzelés ellen.

Szegregátumalkotó nemzettársaink

Horvát Aladár már lassan egy hónapja megemlékezett az első roma polgárjogi mozgalom egykori sikeréről.

"Az önsorsrontás szabályainak megfelelően, húsz évvel ezelőtt, az akkori válság kezdetén, pontosan ilyen nyilatkozatok, pontosan ilyen cigányellenes hangulatkeltés folyt Miskolcon, és akkor sem az egymással a cigányellenességen kívül semmi másban egyetérteni nem képes helyi vezetőkön múlt, hogy a város elkerülte a súlyos, etnikai jellegű összetűzések kialakulását. Figyelemre méltó, hogy Miskolcon ma újra különböző ellenőrizhetetlen rémhírek terjednek arról, hogy a város vezetői a város szélén felépítendő gettóba készülnek kitelepíteni a 'deviáns családokat'" - írta Hell István, Iványi Gábor, Ladányi János és Tóth Balázs társaságában a Roma Polgárjogi Alapítvány válságkezelő csoportjának február 9-ei közleményében.

Csak remélni lehet, nem csupán beledurrantották az éterbe ezt a szép, kerek évfordulós rémhírt, hanem megnyugtatták forrásaikat, hogy lemaradtak a rendszerváltás egyik értelméről, mert ma már ilyet nem lehetne véghezvinni.

De valóban könnyű találni a város vezetői körében fura elképzeléseket a romák integrációjáról. 2008. szeptember 4-én például a Borsod online fórumot szervezett a romák és nem romák együttéléséről, másnap pedig így számolt be az eseményen részt vevő Pásztor Albert rendőrkapitány gondolatairól. Annak idején, a boldog békeidők vége felé, ezek a mondatok senkinek nem szúrtak szemet, pedig keményebbek, mint a január végén megismert gondolatai, melyekkel berobbant a köztudatba.

"A két kultúra nem tud egymás mellett élni konfliktus nélkül, és - szerinte - csak azokat kellene integrálni, akik alkalmasak erre. Mi szegregálunk, a többségi társadalom? - tette fel a kérdést dr. Pásztor Albert. Nem - válaszolta meg. Majd példaként a számozott utcákat említette, ahol valamikor munkások éltek. Mára főleg cigány családok laknak ott, akik életvitelükkel szegregátumot hoztak létre" - számolt be a lap a főkapitány egyik hozzászólásáról.

De a hasonlóságok ellenére volt fejlődés is az elmúlt húsz évben. Erre álljon itt bizonyítékul az MTI 1989. február 16-i híre.

"A tömeges gazdasági és politikai elégedetlenség a jól ismert módon bűnbakkereséshez, szegény- és cigányellenes előítéletekhez, diszkriminációs és rasszista  megnyilvánulásokhoz vezet. A városi hatóságok a jelek szerint nem tudnak vagy nem kívánnak ellent állni ennek a rossz irányba tartó menetrendnek.

A helyi közhangulatról riasztó adalékokat ismertetett dr. Pankócsi Márta szociológus, a gettóellenes bizottság tagja. Párttagok körében folytatott közvéleménykutatás szerint a kérdezettek 10 százaléka a cigányok fizikai megsemmisítésében látja a probléma legjobb megoldását. Ehhez képest a kitelepítés, elkülönítés, gettósítás már a humánum oltárán hozott áldozatnak tűnhet."

A vidéki putri a lakótelepre megy

A városi tanács döntésének évfordulójára emlékkirándulást tartottunk az Avasra, ahol a hírek szerint nem megy az együttélés, és képződik az újabb szegregátum.

Miskolc a sétálóutcájától és pár más részétől eltekintve szürke, leépülő város. Rengeteg szomorú arcú, elszegényedő ember lakja. Az olyan napokon, mint 2009. március 2., amikor a szürke felhők az Avason a tízemeletesek tetejét súrolják, olyan hangulatot áraszt, hogy egy polgárai jólétével törődő önkormányzatnak állampolgári jogon ecstasy-t kellene osztogatnia, vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor valamilyen legális  antidepresszánst.

Első állomásunk a Szilvás utca, ahol a leginkább tartanak a gettósodástól.

"Rosszkor jött, a hétvégén szedtük össze a szemetet, amit az egyik lakó a másodikról az ablakon dobál ki" - mondja egy férfi, aki éppen beállt a garázsába a ház aljában.

A lépcsőház előtt beszélget két másik férfi. Azt mondják, tíz roma család költözött ide az elmúlt két évben, pedig akár egy is tönkre tud tenni egy egész lépcsőházat. A szemetelés mellett az a probléma velük, hogy hangoskodnak, és nem fizetik a közös költséget.

"Ha valakiket hagyunk hosszú éveken keresztül a putriban rohadni, nem fogják azonnal megváltoztatni az életvitelüket" - próbálom nézőpontváltásra rávenni őket.

"Na, ez rossz gondolkodásmód - válaszolja egyikük - Hol lakik maga Pesten? Ha itt élne, nem így gondolkodna! Tudja, mi az a csótány?"

"Tudom."

"És azt tudja, milyen az, ha az ember nem tud elaludni, mert a szomszédból árad a putriszag?"

"Azt nem tudom. Próbáltak velük beszélgetni, hogy nem kéne kidobálni az ablakon a szemetet?"

"Ezekkel nem lehet szót érteni. Ezek nagyon primitív emberek."

A primitív szóval arra utal, hogy ők olyan romák, akik a Fészekrakó programot kihasználva kerültek ide valami kis faluból. A lépcsőház lakói nemrég a polgármesterhez fordultak, vizsgálják ki, hogyan kerültek ide, mert az ő gyanújuk szerint csalással vették igénybe a programot. Nem fizetik a közös költségek, ezért a többi lakónak kell állni az ő részüket, és lassan arra sincs pénz, hogy kifizessék a szemétszállítás díjat.

Akikkel a környéken beszélgettem - voltak köztük olyan romák is, akik régóta a lakótelepen élnek - mind egyetértettek Pásztor Albert január végi mondatainak nagy részével. Azzal az általános megfogalmazással persze nem, hogy "kisebbségi nemzettársaimnak nem megy az együttélés".

"A Fészekrakó program keretében betelepült ... egy elég jelentős létszámú cigányság. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni. Igényük nincsen rá. Az eszükbe sem jut, hogy itt majd hitelt kell törleszteni. A közös költséghez nem fognak hozzájárulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt együtt kellene élni más, konszolidáltabb életvitelű helyi lakosokkal."

Akkor az Avast kőfallal kellene körülvenni 

Nem találkoztunk valami nagy bandaélettel az Avason. Egyetlen ötfős, vegyes etnikai összetételű csapattal akadtunk össze. Kissé mereven mozogtak, meg a pupillájuk sokkal tágabbb volt, mint az enyém, de olyan értelmesen beszéltek, hogy meg sem kérdeztem tőlük, milyen drogon vannak. Szerintük ezek a beköltözők "az Avas szégyenei. Olyan emberek, akiknek hiába mondod, hogy ne szedjék szét a házakat. Amíg ide nem jöttek, nem volt itt semmi".

"Tud mondani olyan környéket, ami ennél is durvább?" - kérdeztem még a Szilvás utcában egy kismamától, aki egy olyan lépcsőházban lakik, amelynek hátsó bejáratát egyértelműen nyilvános vécének használják, a villanyóra-szekrény jelentős részét pedig reciklálták .

"Nézze meg az Áfonyás 11 környékét! Na, az olyan, mint atomtámadás után."

Nekem úgy tűnt, inkább olyan, mintha szemétbomba robbant volna. De az szinte az egész környékre igaz.

Az egyik újságcikk szerint a "leghevesebb indulatokat mégsem a hangzavar és perpatvar váltja ki, hanem az, hogy egyes családok az étkezést és ruházkodást a környékbeli kukákból oldják meg. Zsákszámra hordják föl a lakásba a bűzlő hulladékot, ami pedig már nem kell, egyszerűen az ajtó elé szórják."

Nem sikerült ilyen családdal találkozni. Viszont megfigyeltem, hogy bőrszínre, nemre és életkorra tekintet nélkül rengeteg ember bújja a kukákat. A finnyásabbak először bottal előfúrásokat végeznek. Egy vidékről bejáró, alacsony termetű cigányember viszont szinte fejest ugrott a konténerbe. A szakma mestere azonban egy fehér bőrű ember volt, ő egy célszerszám segítségével a szelektív hulladékgyűjtőkből horgászta ki az üvegeket.

Jópár napot el kellene itt tölteni, hogy megalapozott véleményt lehessen alkotni, de az Avas déli részének általános lepusztulásából leginkább a Szilvás utca pár lépcsőháza emelkedett ki. Erre már határozottan illett a falfirka: Avas Gettó. És ez még inkább így lesz, mert állítólag a közös költség hiánya miatt elmarad a tervezett felújítás.

"Azok után, ami most kialakul, mi lenne, ha Miskolc tényleg felszámolná a cigánytelepeit, és még több roma kerülne ide? Ez a legolcsóbb és legszegényebb környék" - próbálok rávenni egy gondolatkísérletre egy negyvenes roma férfit. 1977-ben költözött ide a szüleivel. Azt mondja, neki akkor volt élete, amikor Kádár János volt. Hét gyereke van, akiket rendesen taníttatott. Nagyon rosszul éli meg, hogy a kisebbeknek egy ideje azt kell mondania, ő nem dolgozni jár, hanem megy a pénz után. A kiköltöztetés szélén áll, mert 700 ezer forintos fűtéstartozása van.

"Őszinte legyek? Itt senki nem szeretné, ha még több innen-onnan összeszedett embert beköltöztetnének. Az már a B13 - A bűnös negyed című filmhez kezdene hasonlítani. A teljes Avas délt kőfallal kellene körülvenni. Az olyan lenne, mint amikor annak idején Horváth Aladárék megalakították a Gettóellenes Bizottságot." "